Vasárnap részt vettem a versenyen az Élesztőben. Jó hangulatban telt el a várakozás. Nagyon sok emberrel találkoztam és jókat beszélgettünk. Megérte várakozni, mert sikerült második helyet elérnem a savanyú sörök kategóriájában a Berliner Weisse típusú sörömmel.
Nagyon jónak tartom ezt a versenysorozatot. Második alkalommal neveztem. Sok érdekes sörtípust próbáltam ki, amit magamtól nem főztem volna le. Egy ideig elmerültem a savanyú sörök világában is. Végigkóstoltam az elérhető söröket. Tervezgettem és elolvastam mindent infót, amire ráakadtam a témában. Végül a Berliner Weisse típus ragadott meg legjobban. Amúgy is a könnyebb ivósörök felé hajlok. Egy jól elkészített Berliner Weisse pont ezt tudja. Könnyed nyári savanykás limonádé szerű üdítő sör. Ez az egyetlen sör amit másodszorra is lefőztem a versenyre. Az első verzióhoz maláta héjról szaporított baktérium koktélt használtam. Több törzset is elindítottam és a legtisztább illatú került végül a sörlébe. Sajnos azonban az első kísérlet valahogy még sem sikerült. A sörnek nagyon rossz lett a szaga és a savanyúság sem érte el a várt mértéket. A második kísérlet (Zweiliner) tudományosabb alapokról indult. Boltól rendelt baktériumtörzzsel kezdtem savanyítást. Amint elértem a megfelelőnek vélt savasságot beleraktam a sörbe az élesztőt. Azért megcsavartam és került bele Brett kultúra is. Így egy tiszta illatról elindulva sikerült megint elég érdekes komplexebb irányba haladni. De szerintem nagyon jól fogyasztható lett a végeredmény. Örülök, hogy nem csak a másik hat induló Berliner Weissét sikerült megelőzni hanem a savanyított sör kategóriában is elértem a második helyet. Úgy is nézhetjük, hogy a verseny legjobb sörétől kaptam csak ki. Persze biztos nagyon jó volt a többi savanyú sör is. A zsűrinek nehéz lehetett a helyzete. Egy viszonylag ismeretlen kategóriában nem lehetett könnyű pontozni.
És hogy csinálok-e máskor is ilyen sört? Egész biztosan.
